Tor Salqvist virtuális naplója

Szent Hilarion (290-371) a IV. század változásokkal teli vészes időszakának egyik legjelentősebb keleti spiritisztájaként vált híressé, súlyos betegek százainak segített Istentől kapott természetfeletti erejével, emellett pedig remeteként tengette mindennapjait az egyiptomi sivatag kies körülményei között, ahol nemegyszer súlyos jövővíziós látomások villantak fel csodalátó szemei előtt. Legjelentősebb jövendölései az utolsó ítélet előtti monumentális méretű háborúról, tehát a vesztébe vánszorgó vadliberális világ majdani legvészesebb időszakáról szólnak, a sokatmondó sorok kíméletlen módon közlik velünk a hátborsózással fűszerezett hidegrázás érzését keltő döbbenetes jövő lehetőségét. A materialistapukkasztó próféciák ráadásul velünk, magyarokkal kapcsolatban is tartogatnak ezt-azt, úgyhogy emiatt külön érdekes lesz a kalandos vízió kitárgyalása. Emellett nagyon érdekesek azok a fel-felsejlő párhuzamok, melyek a hilarioni mondatok és mondjuk a hopi próféciák, a sumer eshetőségek, vagy a Biblia között állnak fenn. A szájtátást kikényszerítő legdöbbenetesebb tények pedig egyenesen Szent Hilarion írásának és a nyirkai jóslat tartalmának bizonyos helyeken már-már ikerszerű hasonlóságára utalnak. Lássuk a IV. századi, Egyiptomban keletkezett jóslatot, közben pedig hasonlítsuk össze ezt a próféciát egyéb váteszi víziókkal!

 

 

Balra Szent Hilarion

 

"Az európai félsziget népei háborúktól fognak szenvedni addig, amíg a szent ember meg nem jelenik. Pannonia népe fogja okozni a nagy háborút (!!!), hisz legyőzi az egyik szomszédját (!!!), s függetlenséget vív ki (!!!). Ezután azonban egy istencsapás éri őket, mert érkezik egy Oroszlán, aki uralkodni fog rajtuk hosszú ideig. Az Oroszlán hatalmas sereggel fog jönni a Felvilágosult Nemzet magas hegysége mellől, mely a Rajna és az Északi-tenger között fekszik. A pannon sereg a Rajna torkolatánál megvívott csatában szinte teljesen megsemmisül."

 

Mire utalhatott Szent Hilarion ezekkel a sorokkal? Egy esetleges magyar-szlovák/magyar-román háborúra, mely miatt a Felvidék/Erdély felszabadul? S ki lehet a magas hegység mellől érkező Oroszlán, aki a Felvilágosult Nemzetet képviseli? Talán Nostradamus világhódító "Antikrisztusa"? Melyik nagy heggyel rendelkező ország fekszik a Rajna és az Északi-tenger között? (Sem Németországban, sem Hollandiában nincsenek magas ormok a Rajna és az Északi-tenger között.) Vagy talán nem is egy országról esik szó a szövegben, hanem egy multikulti masszáról, tehát az EU-ról, vagy a Világkormányról?

 

"A világháború után békét fognak kötni a nemzetek, de ez nem lesz tartós béke. Nemsokára újból egymásra támadnak."

 

Kézzelfekvő a párhuzam Nostradamus Centuriáival, a nagy jövendölő ugyanis szintén "kétrészes" utolsó nagy háborúról értekezik művében. Az első felvonás az "Antikrisztus" teljes sikerét hozza, a második menet azonban az igazságosság triumphálásának ígéretével kecsegtet. Nézzük azonban a továbbiakat!

 

"Északkeletről, ahol az emberek egyszerű házakban laknak, hatalmas tömeg kezd el özönleni a Mediterráneum felé, számos királyság örökre megbukik támadásaik következtében. Ahol a folyók felfelé folynak (Afrika), valamint a Fekete-tengeren hat hadsereg megadja magát, miközben Róma egységei legyőzetnek a keleti seregek által."

 

Nektek is egyből a nyirkai jóslatban megjelenő "zenélő sivatagok tigrise", illetve az  esetleges keleti invázió  eshetősége jutott eszetekbe a fenti sorok elolvasása nyomán? Felsejlenek szemeitek előtt Nostradamus Róma pusztulásáról beszámoló szomorú sorai ("a Tiberis közelében arat a halál")?

 

"Nem messze egy alföldtől száll partra a Nagy Sas és egy Vezető  a Szikla-szigetről. Egy végső csatára fog sor kerülni. A vad hordákat legyőzik, majd megbüntetik, így azok nem lesznek győztesek, bár vissza sem kell már térniük szülőföldjükre."

 

Ezek a sorok a keleti seregek vereségéről számolnak be. Furcsa, a nyirkai jóslattal ellentétes végkifejlet sejlik fel. A végső tagmondat azonban némileg a magyar táltos-bácsák sorait erősíti, hisz bár a keleti hadak vereséget szenvednek, de eddigi hódításaik megmaradnak.

 

"Egy nappal az üstökös ragyogása előtt sok ember fog szükségtől és nyomorúságtól szenvedni, s otthont szeretnének maguknak. A tengerben lévő Nagy Birodalmat, mely rengeteg emberfajtából áll, most földrengések, viharok és áradások sújtják. A Birodalmat a tenger felől is szerencsétlenség éri, miután a földje két szigetre esik szét, egy része pedig víz alá kerül. A kelet távoli földjei el fognak veszni egy Tigris és egy Oroszlán miatt."

 

Egy üstökös szerepel a szövegben, mely a vészes pusztulás előjele. A Biblia vörös színű égi keresztje, a hopik horizonton feltűnő kék csillaga, vagy a sumerek vissza-visszatérő tizenkettedik bolygója ugyanaz az égi jelenség, melyet ebben a szövegrészletben Szent Hilarion körülír. A multikultimozgatta Nagy Birodalom is elbukik végül az összes faramuci elképzelésével, s bár jelentősek a károk, a majdani felvirágzás lehetősége úgy gondolom még ebben a szomorú végkifejletű jövővízióban is benne foglaltatik...

 

Száz százalékon zakatol az aberráció felmagasztalását sunyi eszközökkel erőltető sumákos propaganda, mely apró gyermekek lelkébe plántálja a pimasz perverzió pátoszpusztító magatartásformáit. A liberális lélekölés felnőttek között végzett rombolása nyugaton már bevégeztetett, így a tudatformáló körök erkölcszüllesztésre épülő haditerve immár a zsenge apróságok gondolkodásmódbeli manipulációja felé kezd el orientálódni, s minél fiatalabb korban próbálja meg bepalizni a felnövekvő generációkat. Multikulturális mintapolgárok, rasszizmustól rettegő robotemberek és mozgóképmozgatta bárgyú fogyasztók kitermelése a cél, a mammonmeghajtott magyarellenes médiumok pedig bármit megtesznek undorító uraik kiszolgálásáért. Nyugaton persze sokkal súlyosabb a helyzet, az amerikanizáció anyagbasüppedést egyengető eljárása gyermekagyakat lúgoz már 3-4 éves korban. A legújabb ferdülést szolgáló propagandaproduktum engem egész egyszerűen sokkolt, ennyire sunyi, aljas és káros kórság szerintem talán még sohasem ütötte fel a fejét a liberálkapitalista sötétség keretei között... buzi királyfiakról és ülepfúró pingvinekről szóló mesekönyvek (!!!) kerülnek ugyanis az üzletekbe a modernitás nevében!

 

 

A buzipingvineket kitaláló liberálszexuális

 

A heteroszexuális viszony avittas, prűd és múlt századi  mivoltáról minden felvilágosult fütykösfogdosó tud, ezt az ideális ismeretanyagot azonban minél előbb át kell adniuk a zsenge fiatalság számára, nehogy egy esetleges nácifasiszta (férfi-nő) szörnyetegszimbiózis keretében egészséges utódot nemzzen a gój honpolgár. Megkezdődött hát a "helyes útra" terelés! Az aberrált királyok mesébe szőtt sztoriját King & King címmel Hollandiában találták ki még a 2006-os év folyamán, s már egészen apró gyermekeknek is ajánlják bizonyos turbóliberálanarchista körök a szodomita szöveget. A buzi királyfi imigyen szól a mese elején szerencsétlen édesanyjához: "Édesanyám, meg kell mondjam, hogy sohasem érdekeltek a hercegnők!" A talmudi történet azonban csak ezután válik érdekessé, lévén megjelenik az udvarban Lee herceg, s a kínai kukactapogató iránt egyből szerelembe esik a libsikreálta mese multikulturális mintapolgára. A történet végkifejletét természetesen altesti ferde szeánsz és a másság dicsőségének éterbe kiáltott nihilista szózata jellemzi, mely egy lerajzolt buzipusziban csúcsosodik ki. A döbbenetet tovább fokozza, hogy nemrégiben jelent meg a King & King II című normalitás ellen uszító okádékközeli opusz, mely a "Family" (Család) alcímmel fog a boltokba kerülni. Valószínűleg egy örökbefogadott bébibuzival fog bővülni a beteg kompánia a történet szerint. Ahelyett, hogy a valós történelem igazságcentrikus szegmensei által tanítanák fiainkat a helyes viselkedésmintákra, a botránykönyv inkább fiktív, aberrált szövegeket részesít előnyben, pedig aztán a szodomita királyok élete bizony nem volt játék és mese a normalitáspárti korokban, elég ha az angol II. Vilmosra gondolunk, akinek altestmeghajtott férfiszeretőjét nemes egyszerűséggel kirepítették az ablakon az udvaroncok. Ez a sztori azonban nem az a sztori...

 

 

Csókolózó liberális királyok

 

A buzeráns sarki lények beteges etye-petyéje sajnos még a királyokról szóló mesénél is súlyosabb élethelyzetet mutat be. A két ágaskodó szervű ánuszbetyár, Rico és Silo pingvinek tudniillik egy kispingvint (Tangot) örökbe fogadva flangálnak a Déli-sarkon. A gyermekeknek szánt gyogyósító produktum tehát nemcsak a bornírt buzerancia báját ajnározza, hanem a szélsőséges nemi orientáció örökbefogadási vágyálmait is követendő példaként jellemzi. Nincs gusztustalanabb cselekedet annál, mint amikor gyermekek orra elé próbálják tolakodó módszerekkel odatenni a különböző sunyi ideológiákat. Az apróságok foglalkozzanak a játékkatonákkal, a kisautókkal és a babákkal, normális ember nem lúgozza a csöppsége agyát semmiféle politikai, vagy ideológiai színvallással. Aki a saját vére idealizmusát és normálishoz fűződő egészséges viszonyulását efféle kétes erkölcsiségű alkotásokkal próbálja meg lerombolni, az bizony velejéig gonosz ember. Remélem a magyar könyvesboltokban nem kell ezzel a gyomorforgató propagandával szembesülnie a hazánkfiának... bár a Kertész, Spiró, Konrád és Nádas kötetek között fel sem tűnne egy efféle négyzetesen nihilista polgárpukkasztó produktum. Apropó, vajon mikor írnak mesét a pingvinnel szexelő királyfiról?

 

 

Születőben az új (de)generáció...

 

Ha megkérdeznék egy tesztlapon a kíváncsi kutatók, hogy kit tartunk a magyarság legeslegelső név szerint is ismert, történetileg hiteles forrásokkal alátámasztott vezetőjének, akkor vajon mit válaszolna a túlnyomó többség szólásra nyíló szájszerve? Árpád, neadjisten Álmos nevét ejtené ki a legtöbb magyar ajak? Vagy esetleg egyes "fasiszta szélsőségesek" visszanyúlnának a hun-magyar közös múlt időkoordinátáinak régóta letűnt idillt idéző viszonyaihoz, s Atillát, Budát, vagy Bendegúzt tartanák az optimális megoldásnak? Ezt a két lehetséges elgondolást (a magyar és a hun vezérek neveit) tartom valószínűnek, bár a mitikus idősík messzi-messzi homályából felderenghet talán egyeseknek Hunor és Magor, valamint Nimród neve is, de lássuk be, hogy ők csak a szájhagyomány áldásos tevékenysége miatt léteznek még emlékezetünkben, ókori történeti forrás nem emlékezik meg róluk, így bizony nem jöhetnek szóba megoldás gyanánt. A legelső, hiteles múltbéli adatokkal alátámasztott vezérünket szerintem elenyésző embersereg tudná megnevezni. Ő ugyanis Arsaces (szkíta nevén: Arashk), a sztyeppei szkítákat egyesítő első parthus uralkodó, aki időszámításunk előtt 250 körül fellázadt a mai Tádzsikisztán területét megszállva tartó Szeleukida görög király, II. Antiochos ellen, s véget vetett a végtelen közép-ázsiai puszta legdélebbi része felett még Nagy Sándor által kivívott hellén uralomnak. A görög phalanxok fenyegető sokasága minden egyes ütközet után futásnak eredt a parthus-hun-magyar könnyűlovas egységek áldásos nyílzáporainak hatására, ígyhát új birodalom alakult meg Ázsia szívében: Parthia.

 

 

Arashk király pénzein

 

De mi köze egy parthusnak a magyarokhoz? Melyek a Parthus történelem legfontosabb momentumai? A lovas nomád parthus nép, valamint a hasonló karakterisztikával rendelkező szkíta csoportok egymással rokoni kapcsolatban álló törzseket alkottak, egyes források (pl. a kiváló római földrajztudós, Sztrabón) pedig egyenesen egyenlőségjelet tettek a két nép közé, lévén a parthusokat a sztyeppei szkíták egyik ágaként jelenítették meg írásaikban. Érdekesség, hogy Sztrabónnál a parthusok elnevezése "apar", azaz avar, Arashkkal kapcsolatban pedig ezt írja a kitűnő latin: "Arsaces vir Scytha", azaz "Arashk szkíta férfi". Ennél is izgalmasabb a bizánci görög szerző, a vitéz Herakleios császár országlása alatt működő Theophylaktos Simokatta, aki a VII. században az avarokat fehér hunokként és a szkíták legvitézebb leszármazottaiként emlegette munkájában, ezáltal megerősítve a parthus-hun-avar kontinuitásba vetett korabeli bizonyosságot. Láthatjuk tehát, hogy az ókori és középkori források egyaránt elfogadták a talmudi tévutasok által  manapság unos-untalan tagadott tényt, mely szerint a magyarság a hunokhoz, a szkítákhoz és a parthusokhoz vérségileg rendkívül közel álló csoportosulás, mondhatni testvérnép. Ismerkedjünk meg hát dicső ókori rokonaink birodalmának, a Parthus Királyságnak a rövid, lényegre fókuszáló történetével!

 

 

A Szkíta-Parthus Birodalom

 

Arshk időszámításunk előtt 247-re elfoglalta a Szeleukida birodalom keleti tartományait, s megalapította saját országát. Egészen i.e. 211-ben bekövetkező haláláig uralta a szkíta népeket, hogyaztán a halált hozó vég unokaöccsét, II. Arashkot emelje fel az uralkodói trónusba. A regnáló rokon rosszul kavargatta a kártyákat, így a feltámadó Szeleukida görögök vazallusi státuszba kényszerítették ideiglenesen a parthusokat, ám ez a bukásközeli státusz szerencsére nem maradt mindörökre a szkíták osztályrésze. Az i.e. 120-as években ismételten feltámadtak a szkíta függetlenségi törekvések, de most immár végérvényesen visszaverték parthusaink a hanyatló poszt-alexandroszi görög utódállamot az "Egy Isten" (Mithras) nevét magán viselő II. Mithridates vezetésével. A hatalmas uralkodó kapcsolatot létesített nemcsak Rómával, hanem a távoli kínai Han-dinasztiával is, neve pedig félelmet keltett messzi földeken. Ez volt a birodalom aranykora, melyhez fogható periódus csak az i.e. I. század közepén köszönt be újra, amikor a római triumvir, Marcus Licinius Crassus ellen vonult fel a könnyűlovas íjászok alkotta szkíta sereg. I.e. 53-ban ugyanis római legiók vonulnak be parthus területre, Carrhaenál azonban katasztrofális vereséget szenvednek, a fővezér (Crassus) is elesett az ütközet során, római katonák százai pedig fogságba kerültek. Érdekesség, hogy a rabszolgává degradált latinokat ezután a kínai-parthus keleti háborúban is bevetették mintegy húsz év múlva, az egykori legionáriusok pedig sárga fogságba estek, s Kínába (!) hurcolták őket, ahol még manapság is él egy európai kolónia, mely római ősökkel büszkélkedik.

 

 

I. Ardashir, parthus eleink birodalmának megbuktatója

 

Az I.-II. század számos római-parthus összecsapást hozott, ezek közül a legjelentősebb az Armenia körül Nero regnálása alatt kialakuló ütésváltás, valamint Traianus nagy 115-117-es hadjárata, amikor egész Mezopotámiát, valamint a parhus fővárost, Ktesziphónt is elfoglalták a rómaiak. A szkítákat egyedül a Szalamiszban kereskedelmi megfontolásból (!) fellázadó zsidó diaszpóra (ez az egyedüli alkalom a történelem folyamán, hogy a segítségünkre voltak), valamint Traianus császár halála menti meg a teljes bukástól. 164-165-ben, majd Septimius Severus alatt újabb parthus háborúk következtek, ezután azonban eljött a birodalom végső agóniája. 224-ben a perzsa kisebbség felkelt a szkíta uralkodói kaszt ellen, s I. Ardashir serege megölte az utolsó parthus uralkodót. A szkíták visszaszorultak a pusztába, a vezető erőt pedig immár a hunok jelentették köztük, hogyaztán másfél évszázad múlva, 375 körül diadalmasan vonuljanak be Kelet-Európába a római legiók legnagyobb bánatára. Ez azonban már nem a parthus szkíták, hanem a hun szkíták története...

 

A Pilis-hegység Magyarország szakrális, spirituális középpontja, még a buddhista dalai láma is a Föld szívcsakrájának nevezte látogatásakor ezt a megszentelt területet, lévén rendkívül erős energiamezők lokalizálhatók errefelé. Az V. században nem véletlenül választotta központjának Atilla hun nagykirály ezt a titokzatos terepet, s ugyancsak nem véletlen, hogy az Ős-Budának is nevezett Ős-Székesfehérvár nem a mai helyén álldogált az Árpád-korban, hanem a Pilis területén. Egy 1543-ra datálható török szultáni levél egyenesen arról értekezik, hogy a Pilis alatt (!) egynapos járást kitevő titkos katakombarendszer található, mely talányos titkok tucatjait rejti. Ős-Buda romjai még a XVIII. században is ismertek voltak, ezt olyan remekbeszabott régészeti leletek igazolják, mint a "W.B." (Weissenburg-Fehérvár) felirattal ellátott pilisi kődarabok, mellyel a helyi sváb lakosság jelölte az egykori várrom széthordott köveit Mária Terézia idejében. Az úgynevezett "felvilágosodás" korában azonban történt valami, ami végérvényesen elpusztította dicső őseink letűnt korok nagyságát felidéző maradványait. A "modernség" és materializmus által meghajtott zsidó származású Habsburg, II. József mindent gyűlölt, ami akárcsak egy pillanatig is emlékeztethette a spirituális életszemlélet magasabbrendű mivoltára és a magyarság ősiségére, épp ezért a pilisi romok és a Pilis titkait őrző Pálos Rend legkérlelhetetlenebb ellenségének bizonyult tízéves országlása folyamán, mindent üldözött és rombolt, ami a régenvolt aranykor mesés momentumait felidézhette a magyarság elméjében. 1786-ban a "kalapos király" parancsára és a haladó, liberális szellem nevében betiltották a Pálos Rendet, a Pilis megmaradt titkait pedig végérvényesen lerombolták.

 

 

Gúla alakú rom a Rám-hegyen... pilisi piramismaradvány? (Szilvi képéért köszönet)

 

A Pálos Rend az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, Boldog Özséb alapította 1250-ben. A testvérek a Pilisben építettek maguknak kolostort, ám valami nem stimmelt a szerzetesek körül, tudniillik a zsidó-keresztény dogmák magolása helyett inkább az ősmagyar múlt felé fordították figyelmüket, s az ősi rovásírások gyűjtőiként, valamint a letűnt "pogány" tudás hordozóiként váltak szűk körben ismertté. Kolostoraikat "Dobogó" nevű szakrális települések közelében építették fel, így a pilisi Dobogókő mellett fellelhető rendházuk a Cserhát béli Dobogó-tetőn, a Mátrában található Dobogón és az Eger melletti Dobogó-bércen is. A pálosokkal kapcsolatos izgalmas titkokat tovább bővíti a Képes Krónika, mely több helyen piramisokat ábrázol királyaink koronázási szertartásának hátterében. Ha elfogadjuk azt az evidenciát, hogy az Árpád-ház Ős-Budán, azaz Ős-Fehérvárott székelt, akkor ezek a III. István és Imre király mögött látható piramisok csakis a Pilisben állhattak egykoron, s valószínűleg a szakrális terület alatt húzódó titkos járatokkal, valamint a pálos kolostorokkal voltak összefüggésben, összeköttetésben. Vajon bennük tárolták azt a felbecsülhetetlen értékű ősi tudást, amit a pogánynak titulált eleink rovásírással feljegyeztek? Vajon miféle spirituális információk rejlettek ezen piramisok mélyén, hogy a vadmaterialista ösztönélet felkent apostolai egész egyszerűen mindet (?) elpusztították? A következő adatok azt hiszem iránymutatóak lesznek e tekintetben.

 

 

III. István és Imre királyok Pilis beli koronázása... III. István feje előtt jól látható egy piramis (bal oldali kép), ahogy Imre király képének (jobb oldali kép) két oldalán is (Képes Krónika)

 

A Pilis-hegység három mesterséges (?) csúcsa, az úgynevezett Pilis-hármas (Rám-hegy, Magas-hegy, Árpádvár) elrendezkedése hajszálpontosan egyezik a gízai piramisok alaprajzával. Ez az első blikkre tán furának ható hír azért nem olyan meglepő, mivel természetesen a magyar piramisokat nem az egyiptomi építményekről mintázták, hanem egyenesen az égről. A Pilis-hármas és a Kheopsz-Kephrén-Mükerinosz piramisok ugyanis az Orion csillagrendszer méretarányos, méterpontos leképezései, tehát igencsak magas mérnöki, csillagászati, spirituális tudásról árulkodnak, s már-már a természetfeletti szférákkal létesítenek kapcsolatot. Mit tudhattak a pálosok? Tényleg csak a magyarság őstörténetéről rendelkeztek fontos információkkal? Talán egyszer minden kérdésünkre választ fogunk kapni, ha lezárul jelenünk értékromboló, igazságelkendőző érája...

 

 

Az Orion-csillagrendszer és a gízai piramisok... a feltételezett pálos piramisok elrendezése is hajszálpontosan ilyen!

 

A magyar könnyűzenei élet berkeiben bizony betett ez a hét a liberálanarchista mogulok médiabirodalmainak, tudniillik az ORTT - a szélsőségesen liberális Danubius és Sláger rádiók helyett - újonnan alakuló társaságoknak ítélte oda az ideológiai neveléssel egybekötött hangrezegtetés hatalmát. Az amerikai multikulturális gagyizenéket (britniszpirsz klónok egytucat kornyikálása, néger rep, Megasztár-féle hahotakreáló héberprodukciók) non-stop nyomató nívótlan kanálisoknak befellegzett, hiába hülyítették a népet a magukat csak "királyoknak" és "isteneknek" (!) hivató Borossal és Bochkorral, hiába gyalázták a Szent Koronát és az ősi magyar értékeket, hiába közvetítették a liberális konzumidióta kultúra sablonüzeneteit a fiatalság számára, most le kell húzniuk a rolót. Eljárt felettük az idő, elvégre világszerte hanyatlik az a lélekmételyezést célul kitűző, fertőző korkór, melyet az "élj a mának" és az "eccer élünk" ideológia proletár nihilizmussal fűszerezett individualista világszemlélete jelképez. Nem kellenek a magyarnak az önistenítő ripacsok, sem az általuk reánk tukmált, zenének nevezett sablonrikácsolások sem. A szebb jövő talán a művészetben is elkezdődik? A könnyűzene ugyanis éppenolyan művészet, mint egy fenomenális festmény, vagy egy mindennap látható gyönyörű utcai szobor... csakhát lejáratták a nívótlan liberális produkciók ész nélküli ajnározásával.

 

Akinek ez műfajtól függetlenül nem tetszik, annak vagy nincs füle, vagy antimagyar...

 

Előre leszögezem, hogy egyáltalán nem vagyok a rockzene, vagy bármiféle gitár alapú muzsika rajongója, node azt sem tagadhatom, hogy négyzetes vidámság kerülget akkor, amikor a MAHASZ eladási ranglistája élén nem valamelyik nagymellű ribanc, Presser Gábor futtatta ifjú liberális, Padödős dagadék, vagy cigány mulatósgagyi tanyázik, hanem olyan hazafias rockzenét játszó zenekarok, mint a Danubiuson, Slágeren, Viva TV-n, MTV-n sohasem játszott Hungarica, Kárpátia, vagy Ismerős Arcok. Ráadásul csak a "négyzetesen rasszista és antiszemita" Ákos bír a fent emlegetett csapatok közé befurakodni a különböző listákon, sehol egy cigány megasztáros, sehol egy Geszti zenekar, sehol egy ameriakai gettóbűnözőket utánzó szöveghadaró szájtépés, sehol egy "szeretlek oh béby"-féle nívótlan nívón megrekedt dal. Ez utóbbi tény bizony óriási bukta, ha figyelembe vesszük, hogy reggel, délben és este is ugyanazokat a liberális produkciókat futtatják a különböző szolgalelkű kanálisok, ugyanazok az ezerszer feldolgozott, ugyanarról a semmiről szóló szövegek szólalnak meg az éteren keresztül ugyanazon producerek támogatásával. Csakhát leleplezte már a magyar a kották közé rejtett anyagbasüppedett agymosást!

 

Ez is harmonikus nemzeti zene ebben a neoliberalizmusnak nevezett diszharmóniában: Hungarica & Morvai Krisztina - A szabadság betűi

 

 

Hungarica, Ákos, Ismerős Arcok... a liberálisoknak csak külhoni zene maradt: a vallásgyalázó vénasszony (Madonna) és a pedofil (Michael Jackson)

 

Miképp festene az a röhögésgerjesztő momentum, ha a Viva TV  elkámpicsorodott képű díszbuzija felkonferálná az egyik normalitásról zengő nemzeti rock zeneszámot? Eléggé groteszk lenne azt hiszem az összbenyomás. Namármost bizony ugyanilyen faramuci feszengés lenne osztályrészünk akkor, ha az eljövendő nemzeti korszak tiniket nevelő zenecsatornái liberális zenei produkciókat mutogatnának, ajnároznának. A magyar hazafias rock mellett épp ezért volna szükség nemzeti elektronikus zenére, reppre, popra is. Magyarérzelmű szintetizátormuzsikát talán csak Ákos prezentált eddig (pedig e sorok körmölője rá az élő példa, hogy lenne rá igény), nemzeti gettóreppre pedig az egy szem FankaDelin kívül még nem vetemedett senki sem, ami talán nem is olyan nagy baj, ha elfogadtok egy személyes véleményt. Zárásképp engedjétek meg, hogy egy királyság intézményét népszerűsítő, normalitás mellett lándzsát törő külhoni zenei produkciót is beillesszek blogom bájtjai közé:

 

 

"A mi területünk ez a királyság,

Mely most istentelen, s elvesztette útját,

Erő nélkül vegetál, hisz

Minden érték elveszett, a virtus oda.

Azt gondolod biztonságban leszel

Az égő fáklyák tisztító tüze elől?

Vajon fogsz-e rettegni, amikor

Visszatekint arcod?

Szégyenled magad? Rettegsz?

Elpusztítottad amit az Isten teremtett!

Azt hiszed biztonságban leszel?"

Nemzeti radikális oldalakon lapokra rúgó vita indult be Nick Griffin angol radikális politikus - gázai gazterrort pátyolgató - BBC-s kijelentései után arról, hogy miképp illene egy multikultit megvető, nemzeti érzelmű spirituális embernek vélekednie az arab bevándorlókról, a térhódító cionistákról, illetve ezen két emberhalmaz egymáshoz való viszonyáról. Melyik a vehemensebb vész, a muszlim (török, arab) multikulti, vagy a zsidó pénztőke polgárpukkasztó pimaszsága? Mint ismeretes, az angol radikális úriember az illegitim emigráció elleni harc érdekében megengedhetőnek tartja akár a cionistákhoz való dörgölődzést is, sőt mi több, a materialista gyagyás szemlélet gyermekirtásban kicsúcsosodó gyűlölete mellett tette le vakságról árulkodó voksát Griff úr. Márpedig egy igazi oroszlántestű, sasfejű hősmadár bizony a mi szent turulmadarunkhoz hasonlóan állna hozzá az antihumánus agyvelőloccsantás antigojiták fegyvere útján beteljesedett vészes valójához. Nem szabad megengedni az elesett embersereg tizedelését még abban az extrém esetben sem, amikor a terrorista tizedelők elsőszámú ellenségeinek (az araboknak) a kulturális inváziója fenyegeti az országot. Angliában jobban szem előtt van és kézzelfoghatóbb az afrikai, arab bevándorlóbűnözés, mint a héber serteperte, ezért próbálja megérthető - ám igencsak helytelen módon - főellenségnek beállítani az iszlámot Griffin úr.  Egy aprócska, ám annál lényegesebb momentumról azonban elfelejtkezett az angol politikus: az arab bevándorlás nem ok, hanem csak okozat. Okozata annak a liberális, másságimádó, konfliktussal kacérkodó politikának, melyet a palesztinpusztítók európai helytartói folytatnak. A bevándorlás megállítása tehát csakis a szélsőliberális politika - illetve az ezt pénzelő körök - megállításával érhető el, a nekik való behódolással semmiképp.

 

 

 

Már Bethlen Gábor is az iszlám szövetséget választotta az álkeresztény pénzimádattal szemben!

 

Magyarország pár évszázaddal ezelőtt bizony már megtapasztalta azt a helyzetet, ami manapság visszaköszön Európában. Mi akkor Habsburgok és törökök között őrlődtünk éppúgy, ahogy manapság őrlődik öreg kontinensünk a cionista atlantizmus és az iszlám bevándorlók között. Egyik hazafricskázó csoportosulást sem szabad feltételek nélkül támogatnunk, ugyanakkor bizony ügyelnünk kell arra, hogy legyenek kapcsolataink az erőtlenebb, kevésbé kártékony pólus bizonyos megbecsülésre érdemes részhalmazaival. Ez a részhalmaz pedig nem más, mint az iszlám síita irányzata, mely - szemben az elamerikanizálódott, multikultinak behódoló szunnita csoportokkal - bizony a keleti kultúra megőrzésében, és a hazafias nemzetállamok megerősödésében érdekelt. Ahmadinedzsád síita Iránja nem támogat semmiféle iszlám bevándorlást Európába, elveti az olvasztótégely mentalitást helyeslő kórus káros szózatait, s a műanyaggal dúsított hamburger zabálásának torz diszharmóniájában kicsúcsosodó "amerikáner-fíling" sem a szíve csücske, tehát egy tiszta, spirituális, hazafias értékrendben érdekelt. Egykor olyan nagyformátumú hazafiak is együttműködtek az iszlámmal, mint Bethlen Gábor, Thököly Imre, vagy II. Rákóczi Ferenc, mi miért ne léphetnénk hát az ő nyomdokaikba? Felismerték ugyanis ezek a becses erdélyi fejedelmek, hogy a nemzetet frásszal fenyegető veszély bizony már nem elsősorban délről fenyeget, hanem nyugatról, egyenesen Bécsből. Váteszi víziójuk jogosságát bizonyítja, hogy a XVII. század végén leráztuk az isztambuli igát, a zsidó felmenőkkel bíró Habsburgok azonban 1918-ig a nyakunkon maradtak. Akkoriban tehát helyesnek bizonyult az iszlámmal való részleges együttműködés igénye az álkeresztény erőkkel szemben, ezt Bethlen, Thököly és Rákóczi zseniális jövőbelátása is alátámasztja.

 

 

A törökkel szövetkezett a főkuruc, Thököly Imre is.

 

Akárcsak a XVII. században, manapság is két pogány között vergődik Európa. Az egyik pogánynak a Pénz az istene, míg a másiknak Allah, a magyarok mennyei urának arab földön elképzelt változata. Szerintem nem kérdés, hogy melyik entitás elfogadhatóbb számunkra! Meg kell értetnünk majdani keleti szövetségeseinkkel, hogy hagyományunk, kultúránk, beidegződésünk eltérhet ugyan, azonban a nemzetállami keretek fenntartása mellett mindenképpen értékes szövetségesei lehetünk egymásnak. Hisz valljuk Isten létét, spirituális emberek vagyunk, elutasítjuk a pénz-, a hatalom- és a sunyiságimádatot, nem támogatjuk az egyenkultúrát, s önálló államokban, egymástól határokkal elkülönülve képzeljük el a leledzést, szemben azokkal, akik européernek, velünk közös kulturális gyökerűnek blöffölik önmagukat. Mióta kultúránk gyökere a korlátlan kozmopolitizmus, a pénzimádat, a csontmaterializmus és a deviáns viselkedésminták ajnározásában kicsúcsosodó anarchia? Az atlantista tengely által támogatott "felvilágosult" talminak köze nincs a keresztény kultúrkörhöz, ellenben a muzulmán világ spirituális hagyományai azért felcsillantanak egy-két közös pontot...

 

A magyar a hihetetlen heroizmus és a verejtékes tűrés jellemes népe, számtalanszor bizonyította már ezt az alapállítást. Melankóliára való hajlamunk, sírva vigadó pesszimista hozzáállásunk, önironikus lelki alapvetésünk legendás a világban, a történelem kemény időszakai ugyanis erre predesztináltak bennünket. Tűrtük a tatár dúlást, majd a másfél százados török rabigát, hogyaztán az osztrák, a német, az orosz és a zsidó is rajtunk elégíthesse ki dirigenciára áhítozó vészes vágyálmait. Emberemlékezet óta küzdenünk kellett, de nem ám a talmi csillogásért, a pénzhegyek tetején kiélvezhető úri muriért, vagy épp a másik nép nyakán való élősködés felcsillanó lehetőségéért... ó nem, a magyar mindig a hazájáért, családjáért, s a puszta életben maradásért harcolt! Védtük a halálhörgés delejes neszétől megrémülő, ordas ellen által üldözött gyermekeinket, óvtuk a földkerekség legtermékenyebb, legbővízűbb medencéjét, fedeztük a barbár kelet nyaknyeszetelő nyikhajainak hírétől remegő francia, német, olasz embersereget. Mert Európa kapuja Magyarország, Európa portásai a magyarok, a beosonó sunyit leleplező berendezést pedig magyar szívnek hívják. Eképp fest a világ rendje a tatár dúlás, de leginkább Bizánc 1453-as bukása óta. A heroikus birodalom nekünk adta át a kontinens feletti strázsálási stafétát...

 

Keleti katrabont szinte minden évszázadban keletkezik magyar földön, hisz a felkelő Nap irányából földfoglaló fölforgatók fenik fogukat erre a meseszép, elysiumi idillt felidéző, Kárpát-medencének nevezett aprócska földdarabra, mely a Jóisten kegyelméből a hun-maghar nép büszke és elidegeníthetetlen örökös tulajdona. A mögöttünk hagyott halálos évszázad egyik vitathatatlanul legkáprázatosabb tette a százmilliós szovjet-orosz világhatalommal szembeszálló aprócska magyar nép meseszerű megmozdulása. A Rosenfeld (Rákosi) Mátyás és Gerő Ernő által nemes egyszerűséggel csak imperialista felforgató csőcseléknek, fasiszta fehérterroristáknak titulált "kukaborogatók" kemény leckét adtak az elszemtelenedő szemita birodalomnak hazafiságból, önfeláldozásból és rettenthetetlen bátorságból. Porzó út maradt mindössze a Moszkváig futó népsanyargatók mögött, akik átkozódva, szidkozódva inaltak el Csaba királyfi gyermekei elől, miközben reggel, délben és este is a bosszúszomj groteszk grimaszai ültek ki gyűlölettől hepehupássá torzult arcvonásaik közé. Felkelt a magyar embertenger, együtt harcolt az idős pék, a középkorú asztalos és a fiatal tanárember, mert mindannyiuk nemes lelkében egyetlenegy vágyálom sejlett fel: a független, szabad, normalitáspárti ország felcsillanó lehetőségének megvalósítása, valamint az országfosztó, asszonyerőszakoló, gyilkos bolsevikhorda üdvös cselekedetek útján történő kiebrudalása.

 

 

Potyka bácsi, az '56-os forradalom kispesti történéseinek vezéralakja, magyar gárdista: 50 éve ugyanúgy csőcselékezték a magukfajták, ahogy manapság...

 

A sors sanyarú fintora, hogy a forradalom vérbefolytóinak eszmeisége apró módosításokkal ma is közöttünk lakozik, nem is beszélve a perszonális kontinuitás tényének döbbenetet indukáló igazságáról. A neoliberalizmus és kommunizmus ugyanis rokonok, egyenesen édestestvérek, ezért tudott oly sok vörös pártfunkcionárus '89-ben vadkapitalistává vedleni. A kozmopolita internacionalizmus, a spirituális világszemléletet ignoráló materialista világlátás, a nemzetek, családok kollektíváját elutasító, individualizmust erőltető sugallat, a zsidó szupremácia, a felvilágosodás és a francia forradalom bornírt eszmerendszerének és a mindenen keresztültaposú "haladás" lózungjának erőszakos sujkolása, a totális médiamanipuláció, a darwinizmusba vetett vakhit, valamint a kisebbségek jogaira (munkás-parasztok, illetve cigányok, buzik) hivatkozva megvalósított terror mindkét emberellenes eszmerendszer elidegeníthetetlen része. A Szovjetunió éppúgy elkötelezett volt a multikulturális agylúgozás terén, ahogy manapság az USA műveli idehaza ezt a csodás emberprogramozási megakísérletet, csak épp egykor a proletár indulók hirdette hablaty alapján kellett volna integrálódni a világ fenenagy olvasztótégelyébe, manapság viszont az USA és Izrael-féle "megaszondás" elsajátítása kötelező. Az egykori és jelenlegi ünnepnapok összehasonlítása tovább mélyíti a groteszk, ám annál valósághűbb párhuzamot a két korszak között: egykor a felszabadulást és a pártállam dicsőségét hirdető vörösbetűs május elsejét kellett ünnepelni, manapság a holokausztra való emlékezés a módi, 2006-ban nem kevesebb, mint húsz sejjhajjt tartottak ezügyben uralgó eszménk főmuftijai. Pengeéles logika sem kell a sok párhuzam felismeréséhez.

 

Minden összefügg mindennel, nem véletlen, ha a gondolkodó gigászok a kommunizmust - számítógépes hasonlattal - "neoliberalizmus bétának" nevezik. A vörös program ugyanis a mai mátrix becsődölt prototípusa, az operációs rendszer lemezére pedig mi, a mag népe mértük a legeslegelső csapást ama dicsőséges október 23-ával, melynek jellemes tetteit azóta is visszhangozza az egész világ. Dicsőség a hősöknek, Isten áldja a szent ügy érdekében felkelő '56-os forradalmárokat! Nemes cselekedeteitek megidézik a szebb magyar jövő váteszi lehetőségét...

 

Blogom bájtjai számtalanszor szerepeltettek már magyarholokausztban ludas E-elemekről szóló írásokat, ám mindig akadnak újabb és újabb ismeretek az élelmiszeradalékanyagok emberellenes témájában. Most épp a Düsseldorfi Orvosi Egyetem gyermekklinikai részlege vizsgálta a zsetonért végzett kemikáliaközpontú kinyiffantás kéjes mesterségét, s bizony nem épp hízelgő az a veszedelmes végeredmény, amire a professzor urak jutottak. A német tudósok egy A/4-es lapon elférő listát publikáltak az emberi élet védelme érdekében, melyen egytől egyig megtalálhatóak a különféle káros anyagokat tartalmazó, ételadaléknak csúfolt méregkoncentrátumok. Aki pár órát rászán az életéből az E-elemes rettenetekre, s utánanéz a  különféle hókuszpókusz neveken futó, bélfelfordításban ludas kemikáliáknak, az gyökeres változásokat fog végrehajtani vásárlási szokásaival kapcsolatban, s bizony nem a koka kólának és big mekknek csúfolt multikulturális kajahalmaz lesz többé a szíve csücske, mivel rá fog jönni, hogy ez a koszt bizony holokauszt. Lassan azonban már az olyan kiváló ősi magyar márkanevekben sem bízhatunk meg, mint amilyen az egri bikavér. Vincze Béla, a 2005-ös év hazai borásza úgy tűnik, hogy meghajolt a szélsőliberális piaci elvek előtt, s a minőség helyett immár a -  fura adalékokkal előcsalogatott - mennyiség számára az elsődleges... igazán sajnálatos ez az erkölcsi hanyatlás, dehát nem is úriemberünk a főludas az esettel kapcsolatban.

 

 

Vincze Béla: egy a globális piac és a vadliberális elvek által kicsinált magyar termelők közül

 

A magyar termőföld kiváló minőségű zöldségeit és gyümölcseit nem véletlenül igyekeznek háttérbe szorítani Globália önjelölt gasztronómusai. Méreggel mételyezett mivolta miatt negyedáron kínált brazil almát, vietnami szilvát és román szőlőt sóznak a bepalizott balekseregre, miközben tejnek titulált folyékony löttyvegyülettel, s ételnek nevezett porral lakatják jól, s terelgetik a kórházba vezető rögös út felé az egyszerű állampolgárokat. A "nagyonó'csón" kínált kétes koncentrátumok hatására csődbe menő gazdák földjeit persze potompénzért felvásárolják, hogyaztán az azon megtermelt jó minőségű élelmiszert a multikulturális elit elé helyezzék kóser címkével ellátva. Vincze Béla bortermelő ezen nemzetközi gyakorlatban meghonosodott emberellenes elvek miatt nem nevezhető főbűnösnek borglicerinezési ügye miatt, én egyenesen sajnálom, bár erkölcsi hanyatlása vitathatatlan. Döntenie kellett az élete munkáját megsemmisítő teljes csőd és a vitatható tettel megvalósított életbenmaradás között, s mivel utóbbi mellett tette le a voksát, nem volt más választása, mint elfogadni a liberális piac pokolba való elveit és beállni a zsetonizmus nemzetközi nagyköveteinek sorába. Ha glicerin nélkül forgalmazza nedűit, csődbe viszi vállalkozását a kíméletlen kipakapitalizmus, így azonban eddigi tiszteletreméltó elveinek ideiglenes feladása árán adatott még neki egy második esély. Nem jött be Vincze úr húzása, így azt hiszem levonható a drámai történet tanulsága: inkább a heroikus bukás, mint a globalokrácia inspirálta sunyi becs. Persze ez a problematika bonyolultabb ennél, nyilván borászszakértőnknek családja, gyermekei vannak, akiket etetnie, ruháznia, iskoláztatnia kell. Kényes erkölcsi-filozófiai kérdés e felvetett téma...

 

Most pedig térjünk vissza a bevezetőben emlegetett düsseldorfi kutatáshoz! Íme a lélekellenes lista, mely emberek millióiban kelt teljes joggal fogvacogtató félelmet; íme a vasárnapi krumplileves, a karácsonyi sütemény, vagy épp a születésnapi koccintás pohárbavalójának lehetséges kemikáliaügyi összetétele:

 

Gyanús E-elemek:

E 125, 141, 150, 153, 171, 172, 173, 240, 241, 477

 

Veszélyes E-elemek:

E 102, 110, 120, 124

 

Bélkárosító elemek:

E 220, 221, 222, 223, 224

 

Emésztési zavarokat okozó elemek:

E 107, 338, 339, 340, 341, 450, 451, 483, 485, 486

 

Egészségre különösen káros elemek:

E 230, 231, 232, 233

 

B12 vitamint semlegesítő E-elem:

E 200

 

Koleszterinemelő elemek:

E 320, 321

 

Idegi túlérzékenységet okozó E-elemek:

E 311, 312

 

Rákkeltő E-elemek:

E 131, 142, 210, 211, 213, 214, 215, 216, 217, 239

 

Fokozottan rákkeltő, legveszélyesebb (!!!) E-elemek:

E 123, 330

 

Vizsgáljuk meg, hogy az utolsó anyagokról miket ír a szakkönyv! Az E 123 (amarant) állatkísérletek során karcinogén és mutagén hatást okozott, az USA-ban 1976 óta tiltott. A "rajongva imádott" Európai Unió ellenben valamiért mégiscsak engedélyezi ezt a népirtó gasztronómiai csodát, ígyhát akár a kedves olvasó bélbolyhait is bomlaszthatja a fent nevezett anyag. Az E 210, E 211, E 212 és E 213 (benzoesav, nátrium-benzoát, kálium-benzoát és kálcium-benzoát) használatát a tengerentúl már kutya- és macskaeledelekben is betiltották, Magyarországon azonban még emberi fogyasztásra alkalmasnak tekintett táplálékokban is előfordul, tehát állatnak se nézik a gójt zsigerelői. Érdemes vásárláskor körültekintően tájékozódni, de amint látjuk még a legkiválóbbnak tartott élelmiszerek és italok (egri bikavér) sem mentesek a "műanyagoktól". Ilyen ez az emberellenes világrend, melyet liberális kapitalizmusnak neveznek...

 

A fényképmanipuláció a médiamanipuláció államellenes átvágók által igencsak kedvelt vadhajtása. Az Új Világrend kiépítésében érdekelt kipakapitalista, vagy épp bolsevik körök mióta világ a világ, igencsak magas szinten űzik az agyelcsavarás mesteri művészetét, egy módosított fotó ugyanis gyökeres változást képes előidézni a beetetett embersereg tudatállapotában, gondolkodásmódjában. S most nem a pléhboj című szélsőliberális szennylapban bemutatott rihonya ribancok Photoshop által kétszeresre duzzasztott melleinek proletariátusra gyakorolt hatásaira gondolok, hanem a történelmi, politikai manipulációk rejtelmeire. A legismertebb példa minderre talán épp a német munkatáborok áldozatairól mutogatott képek sokasága, melyek egytől-egyig tífuszjárványban elhunyt táborlakótetemeket ábrázolnak "elgázosítottként". Az egyik minap leleplezett fiktív holofotó pedig valójában egy bonctani intézet hullaelhelyezőjében készült, s nem a sátáni sötétség által megszállt eszesztelepeken, ahogy azt liberálisék sugallni igyekeztek propagandisztikus úton. A fényképes furfang azonban sokkalta ősibb a második világháborúnál, én most néhány holokausztos, illetve vöröskomcsi trükkfelvételt szeretnék bemutatni számotokra, csakhogy végérvényesen eszébe vésse mindenki a talmudi tetteket fellebbentő tényt: a bolsevik, a liberális, a cionista hirdesse magát bármekkora kisangyalnak, a kulisszák mögött bizony komisz ármányokat szövöget a kezében tartott mammonimádó médiumok útján.

 

 

Holokauszt photoshop

(Jobbra a hiteles kép tífuszos táborlakókról, míg balra a hullahegyekkel kiegészített hamis változat.)

 

 

"Elgázosított emberek Auschwitzban"

(Az El Mundo "csúnyafasiszta" újságcikke leleplezi, hogy egy orvosi boncterem hullaraktáráról van szó, melyhez közük sincs a náciknak, zsidóknak, gázkamráknak, munkatáboroknak.)

S vajon miképp manipulálták az orosz kisembert kommunistáék? A bolsevik forradalom 1917-es sikere után nem sokkal a helyi héber hősök összemarakodtak a koncon. Miután Lenin elvtárs 1924-ben távozott az élők sorából, a hatalom Joszif Visszarionovics Dzsugasvili, azaz Sztálin kezébe került, ellenfelei pedig szép lassan ritkulni kezdtek. Gondok akadtak azonban a régebben készült, vakukattintás útján megörökített többszemélyes jelenetekkel, ezeken ugyanis Sztálin nemegyszer az árulónak, imperialista ügynöknek titulált Trockijjal, Kamenyevvel, vagy más kigolyózott hosszú szaglószervű vörösproletárral pózolt egy képen. Át kellett hát alakítani az egykori bratyiságról beszámoló kordokumentumokat, nehogy magyarázkodnia kelljen a bajszos bolsevik bohócnak. Így születtek meg a fényképmanipuláció úttörőinek legeslegelső "remekművei", melyek még a holokausztos "képeknél" is régebben készültek nemegyszer tíz-húsz évvel. Ezen különleges kattintmányok közül szemezgettem néhány különösen jelentős darabot:

 

 

Héber harc: Trockijt eltüntették az emelvény lépcsőjéről Sztálin csahosai

(Felül a hiteles kép, alul a módosított fotó.)

 

 

 

Szintén Trockijt és egyik csicskacsatlósát retusálták ki erről a képről

(Felül a hiteles kép, alul a módosított fotó.)

 

 

Ez egy tragikomikus fotó: ahogy végezték ki a képen szereplő személyeket, úgy ritkult meg az eredeti fénykép... a végén már csak maga a gójzsigerelő "Generalisszimusz" maradt a piktúrán.

(Baloldalt fent a hiteles teljesalakú kép, a többi mindössze manipulált változat.)

 

Ezek a moszkovita méregkevergetőket megjelenítő piktúrák az 1910-es, 1920-as  években készültek, s nem sokkal később lettek remek módon átalakítva. Laikus fel sem ismerné a trükkös turpisságokat, annyira birkakompánia kompatibilisek a kreációk. S most képzeljétek el, micsoda technológiai fejlődés ment végbe a Szovjetunió kezdeti időszaka óta a világban, mi mindenre lehet képes a mai technológia. A televízió a mozgóképvetítés metódusán keresztül a teljes, totális véleményformálási kontrollt magáénak tudhatja, gyakorlatilag dróton rángathatja a homályban tengő-lengő halandókat, ezért oly veszélyes mindaz a butítás és bornírt baromság, amit Retekklubék produkálnak. A mozgóképmanipuláció fenemód fergeteges fegyvere ugyanis ezerszer veszélyesebb még a fényképmanipulációnál is...

 

Vesztébe vánszorgó világunk egyik legagresszívabb hatalmának első embere, bizonyos Barack Husszein Obama kapta a mai döntés értelmében a Béke Nobel-díjat. Az Afganisztánt és Irakot megszállva tartó USA sereg jelenlegi feje még egy éve sincs hivatalban, ám a körülötte folyó, globális gépezet gerjesztette propaganda már most ezer százalékon pörög. A mainstream média regnálása első napjától fogva szenzációs szuperhősként ünnepli a multikultiterjesztés nagyfőnökeinek ezen trónusra segített bábját, s már-már a béke szent apostolaként tekintenek reá a bornírt baromságokat tévén keresztül akceptáló agylúgozottak. Mit művelt Obama azért, hogy megkapja ezt a különösen jelentős díjat? Miféle világrengető cselekedetet tett le az asztalra alig kilenc hónapos regnálása folyamán? Fennkölt szájjártatás, idealisztikus idillt felvázoló beszédek, s háborúellenes sablonszövegek ugyan valóban elhangoztak tőle nem is egyszer, nade egy ilyen díj kiérdemléséhez szerintem tényleges tettek kellenének. Mondjatok nekem csak egy olyan békével kapcsolatos monumentális momentumot, mely korszakalkotó Barack bácsi eddigi munkásságában! Elengedett pár foglyot Guantanamoról? Lehet, de ígérete ellenére sem záratta be a globális szellem kreálta haláltábort. Kivont néhány katonát a leigázott területekről? Lehet, de Irakban és Afganisztánban - két egykor független, ám egy másik állam által lerohant országban - a megszállók masszív masszája az úr továbbra is. Kevésbé hébercentrikus és díszpintypereputtypátyolgató, mint elődje? Lehet, de még így is az atomarzenállal bíró Pereszéket pesztrálja a szerencsétlen elnyomottak helyett. A józan ember azt hiszem beláthatja, hogy Obama  egy Bush-light - csakhogy angolszász terminológiát használjak angol nyelven beszélő jómadarunk esetében. Más nem is lehetne, mert a mögötte álló háttérhatalmak azt bizony Kennedyhez hasonló módon honorálnák...

 

 

A kitüntetett "helyes" kis kipában

 

Hruscsov elvtárs úgy ötven évvel ezelőtt Sztálin-lightként funkcionált, sok szerencsétlent szabadon bocsátott a gulágokról, elítélte a sztálinizmus szörnyűségeit, hatályon kívül helyezett halálos ítéleteket, ugyanakkor továbbra is hitet tett a "szovjet út" és a kommunizmus mellett. Ugyanúgy jártatta tehát a bagólesőt, s tett néhány szimbolikus gesztust, ahogy azt manapság Obama csinálja a mögötte álló propagandagépezet mesteri aláfestésével. S kapott vajon Nyikita bácsi 1954-ben - egy évvel hatalomra kerülése után - Béke Nobel-díjat? Nem kapott, mert közröhej közeli lett volna. Szintén közröhej közeli a multikulturális mennyország zsinóron rángatott bábját kitüntetni, elvégre Obama ugyanúgy letette a nagyesküt a globális világrend, a kozmopolita képtelenség és a liberális piac mellett, ahogy azt Hruscsov csinálta ötven évvel ezelőtt a bolsevizmussal kapcsolatban. Affelől pedig ne legyenek kétségeink, hogy a két fent emlegetett világrend (kommunizmus és vadkapitalizmus) bár módszereiben teljességgel eltérő, de céljaiban 100%-ig azonos: totális világkontroll a nagybetűs Eszme jegyében. Nyikita és Barack is visszavett az Eszme terjesztésének intenzitásából uralma első évében, lévén takarékra állították a "gaz imperialisták", illetve a "rasszista, terrorista antiglobalisták" elleni hadviselést. Mivé fajult azonban ez a folyamat a későbbiekben a vöröskomcsi komisszár esetében? '56-unk véres leveréséhez, a világháborúval riogató kubai rakétaválsághoz, az ENSZ - asztalon való cipőcsapkodással egybekötött - semmibevételéhez. Obamával kapcsolatban vajon visszavonják-e ezt az elismerést, ha neadjisten nekiesik a perzsa államnak, regnálása végéig sem vonja ki csapatait a megszállt területekről, s Guantanamo is tovább funkcionál? Kötve hiszem, sajnos a Nobel-díj (az Oscar-díjhoz hasonlóan) a politikai és ideológiai hadviselés egyik fegyverévé avanzsált elő. Nem a tettek számítanak, hanem a hatalmasok akarata...

 

 

A Nobel-díj

 

Ha Obama a mennyei seregek szárnyas vezérangyala lenne, akkor sem kaphatna objektíven Béke Nobel-díjat kilenc hónappal (!) beiktatása után. Egy sikeres, világbékét elősegítő négyéves ciklus után esetleg kijárna neki a rangos elismerés, de így bizony csak újabb bizonyíték került a gondolkodó emberek elé az ítészbizottság totálisan szubjektív, végtelenségig befolyásolt és irányított mivoltáról. (Ne feledjük, hogy a Nobel-díjasok 21%-a zsidó származású.) Annyi non-stop betegápolással, elesettek gyámolításával foglalkozó keresztény, buddhista, hindu, muszlim szerzetes, misszionárius lélek létezik ezen a világon, az ők igaz, szeretetmeghajtott tevékenységét mégis csak a legritkább esetben díjazzák. Pedig ők lennének az igazi Béke Nobel-kitüntetettek, s nem Barack Husszein Obama. Vajon mennyit devalválódik a díj eszmei értéke egy efféle erősen megkérdőjelezhető döntés után?